Haladás: 2026. 04. 30.

Nos vettem pár alkatrészt, hogy leteszteljem, miként, milyen módon kell üzemeltetni azokat.
És olyan hírem van, hogy semmilyen módszer nem kínálkozott fel arra, hogy az Arduinót is beleépítsem a kütyübe, mivelhogy egyszerűen nem eléggé jók a specifikációi (pl. az ADC nem elég gyors; 64μsec a feldolgozási idő, ami ilyen nagy frekvenciájú alkalmazásnál 6713,121946 szaros seggtörlésnek felel meg). Szóval marad az eredeti terv, miszerint analóg-digitális IC-ket fog a szerkentyű magába foglalni.

Másik ötletem az volt, hogy az óra nem digitális, hanem analóg közlésű legyen. Ez nagyon sok helyet takaríthat meg, mivel 10-bites digitális számot 10db kábellel lehet átvinni, analóg megoldás esetén viszont ez csak 1db kábel. A precizitás persze így meglehetősen romlik, de pont ezért ötlött eszembe, hogy a jelösszehasonlítókat (LM311P ez esetben) kallibrálni lehessen egy potméter és egy LED segítségével.
A kallibrálás úgy nézne ki, hogy egy SPST- vagy SPDT-kapcsolóval és DPDT-relékkel lehetne az üzemmódot váltani. Hadd mutassam be.

Normális üzemmód (a tranzisztor a chip része)

Normális üzemmódban az időzítő a -, az időpont-feszültség meg a + bemeneten van. A kallibráló potméter felül van, amit ezen adatlap szerint szerkesztettem össze. A kimenet egyből a készülék portjára van kapcsolva.

Kallibráló üzemmód (a chipbe épített tranzisztor pullup ellenállása sokkal kisebb, mint a külső tranzisztor bázisellenállása)

Relék gondoskodnak az üzemmód állításáról, ezeket nem ábrázoltam. Ilyenkor a - bemeneti potméteren akkora feszültséget kell beállítani, hogy minél közelebb legyen a + bemeneti osztott feszültséghez (mV-os pontossággal).
Ezután multiméteres ellenőrzés mellett a STROBE-BAL/STROBE potmétert olyan módon kell tekergetni, hogy a kimeneten a LED nagyjából a max fényerő felét érje el.

Visszaállítás után érdemes a RESET gombot megnyomni.